Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 Az alábbi hosszú szöveget a Menjek vagy maradjak fotóalbumban található képek teszik teljessé.

Hogyan lettem rajzfilmes.

Mozipénztáros édesanyámnak köszönhetően gyerekkorom jó részét a komlói Szabadság Filmszínházban töltöttem. Lelkes, bár nem fizető néző voltam, kedvenc filmjeimet tucatszor, amíg csak műsoron voltak, mindig megnéztem, újra és újra. A rajfilmeket már szinte snittről snittre ismertem, de- ennek ellenére, vagy éppen ezért, nem tudtam ráunni, sőt.

Már akkor is a rajzfilmek és a trükkfilmek nyűgöztek le (Karel Zeman filmjeire a mai napig emlékszem).  A filmek gyártási titkairól akkor még fogalmam sem volt, a hatvanas évek elején még se könyvben, se tv-ben erről nem találtam információt.

Később sok mindenről lerántotta a leplet Vásárhelyi István: Trükkfilm, árnyfilm, bábfilm c. könyve, melyből izgalmas, alapvető információkat szereztem az engem roppantmód érdeklő filmtrükkökről. (A könyvecske még mindig a polcomon van, - jogosulatlanul bár - de visszavinni nem tudom, a könyvtár már régesrég, legalább 30 éve megszűnt...)

Hároméves koromtól kezdve állandóan ceruza volt a kezemben, mindenre rajzoltam, amit elértem, - arra is, amire nem lett volna szabad. Korán, kisiskolás koromban eldöntöttem, hogy rajzfilmeket fogok csinálni.

Ennek ellenére keramikuskén végeztem Pécsett, a Művészetiben, de mivel már beadtam a vizsgaidő előtt a felvételi jelentkezésemet a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermébe, különösebb terveim, keramikus-jövőmet illetően, nem voltak.

A felvételim sikerült, így érettségi után két héttel már Kecskeméten, a műterem kifestő gyakornokaként munkába álltam. Ez volt az a hely, ahova vágytam, hiszen itt csinálják a rajzfilmeket!

Rajzolni akarok!

Ugyan rajzolni akartam, nem festeni, de mivel mindenkinek végig kellett járni a szamárlétrát, hogy megismerje a gyártási folyamatokat, - ezért nem bántam, festettem... Ki... Sokat...

Példátlan lelkesedéssel, de kevés gyakorlati haszonnal járt kifestői tevékenységem, inkább mennyiséget, mint minőséget produkáltam. Szerencsére viszonylag rövid idő alatt átkerültem a MÁSIK SZOBÁBA (két szobából állt a műterem akkortájt), fázisrajzoló gyakornoknak.

Hát itt se fogadtak kitörő lelkesedéssel, a stúdió már több éve működött, kialakult hierarchiával, amire már akkor féltékenyen vigyáztak. Egy elefánt szertelenségével mindenbe beleugattam, volt képem belejavítani mások munkájába - véleményt nyilvánítani olyanokról, akiknek már NEVÜK volt a szakmában. Hamarosan elkezdődött a csiszolásom... vezetői szinttől lefelé sokan próbálták kijelölni a helyemet... a sarokban...

Természetesen azért voltak olyanok is, akik befogadtak, akik okítottak, próbálták megértetni velem, mi is itt az ábra. Mai napig hálás vagyok ezermester operatőrünknek, Polyák Öcsinek.

Szakmai téren a legnagyobb segítséget egy stúdión belül végzett animációs tanfolyam jelentette, amelyet Gémes József vezetett. Látott bennem elég tehetséget és kitartást ahhoz, hogy - mindenki meglepetésére, beleértve magamat is - tervezői feladattal bízott meg.

Zutty a mélyvízbe!

Beugró voltam egy vészhelyzetben, a Cantinflash sorozat egy epizódjának, a Museo Antropologico néhány jelenetének animálását kellett átvennem. Mit mondjak, ez, sőt az utána következő több részlet tervezése, animálása is kínok között született. Nem tudtuk elhelyezni a munkánkat a film egészében, nem tudtunk viszonyítani a többiekhez, valahogy nem simult bele a munkánk a filmbe. Állandóan egy pesti tervező hölgy munkáit lobogtatták előttünk, bezzeg ő milyen jól csinálja, kifogástalanok a karakterek, - ami a miénkről véletlenül sem volt elmondható.

Később kiderült, hogy a spanyol megrendelő által küldött végleges karakter-modell-lapok valahogy ennél a hölgynél ragadtak - VÉLETLENÜL- és VÉLETLENÜL ezek a modell-lapok nem jutottak le Kecskemétre, mi a régi, túlhaladott modell-lapok alapján dolgoztunk.  És javítottunk...  Aztán, mikor erre fény derült és végre hozzájutottunk a munkánkhoz nélkülözhetetlen modell-lapokhoz, kicsit emelkedett a színvonalunk.

Hogy a gyártási határidő volt szűkre szabva, vagy a karaktertartás lett fontosabb - hogy egységesebb legyen a film,  én is egy egész filmet kaptam tervezésre. (Hárman dolgoztunk, tervező, kulcsrajzoló, fázisrajzoló felállásban). Az első film, amit teljes egészében magaménak mondhatok, a Robinson Crusoe volt. Tervezői nívódíjat kaptam érte, ami azért volt különösen értékes, mert a pesti kollégák szavazták meg, nem a vezetőség. 

Ez volt az első komolyabb elismerése a kecskeméti műterem munkájának - és ezt a tervezői nívódíjat fázisrajzoló gyakornok besorolással szereztem meg... Hónapokkal később minősítettek át fázisrajzolónak, később tervezőnek.

Első komoly elgondolkodnivalóm is ehhez kapcsolódott: Budapesten többen gratuláltak ehhez a díjhoz, mint Kecskeméten...

Tudod, az első pofon...

 1977-ben a helyi Alföld Áruház rendelt reklámfilmet a stúdiótól. Két képes forgatókönyv, filmterv készült, egy kollégámé és az enyém. Az enyémet fogadta el az áruház illetékese.

Teljes lelkesedéssel kezdtem neki, hisz ez volt az első film, amit saját forgatókönyvből, saját figurákkal, saját animációval készítettem, sőt saját elsőszülött fiamról rajzoltam az egyik karaktert.

No, ez az a film, ami a mai napig is a kollégám nevén szerepel, ő van rendezőként feltüntetve.

(Lásd: Kockáról kockára - a magyar rajzfilmgyártás történetéről szóló film tartalomjegyzékének egyik oldalát...)

Erről kicsit bővebben: mint fentebb írtam, a filmet teljes egészében én készítettem. Kollégám a film készítése idején nem is tartózkodott Magyarországon.  Legnagyobb meglepetésemre Pesten a film utómunkája során, a zenefelvételre bejött ,  és elkezdett rendelkezni, hogy ő nem ilyen zenét gondol... (Elég harsány ordítás közepette zavartam ki a hangstúdióból, és másnap rohantam Kecskeméten a műteremvezetőhöz, hogy ugyan mondja már el, mi volt ez.)

A műteremvezető közölte velem, hogy a film rendezője nem én vagyok, mert az első forgatókönyvet (amit nem fogadott el a megrendelő) azt kollégám készítette, és ő úgy tartja helyesnek, hogy ezért ő legyen az én, már elkészült filmemnek a rendezője...

További magyarázatot kértem, ez nem volt számomra sem elfogadható, se megemészthető. További magyarázat: "Csak"...

Akár eskü alatt vallhatom, hogy kollégám egy másodpercet sem dolgozott a filmen, sem az utómunkák során, gyakorlatilag semmi köze nem volt hozzá - azon kívül, hogy a mai napig őt tüntetik fel a film rendezőjeként. Szomorú, hogy ez őt akkor sem, ma sem zavarta...

Egy csomó olyan adat, információ van forgalomban a magyar rajzfilm-szakmáról, a filmek stáblistáján, könyvekben, folyóiratokban, nyilatkozatokban, dvd-ken, videókon, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, jóllehet többnyire, akiket illet, tudnak róla.

Számomra ez volt az első alkalom, amikor szembesülhettem azzal, hogy bár a tények makacs dolgok, de a tények ellenére is a műteremvezető bármikor, akár indok nélkül is, így jutalmazhat illetve büntethet embereket. Máig sem értem az okát.

Nem vagyok "néger"!

 Pár évvel később, már mint a Vízipók-Csodapók sorozat társrendezője észrevételeztem, hogy a sorozat adminisztrálásánál szintén egy másik kollégám van feltüntetve társrendezőként. Ő az első sorozat társrendezőjeként dolgozott, a második sorozat idején már nyugdíjas volt.

A mai fiataloknak ma már hihetetlenül hangzik, hogy a hetvenes-nyolcvanas években valutához jutni még kiváltságnak számított. A külföldre eladott filmjeink után úgynevezett jogdíjmegváltás járt, vagyis a film kiemelt alkotói (rendező, operatőr stb.) megvásárolhattak egy bizonyos mennyiségű (kevés) dollárt illetve más nyugati fizetőeszközt. Ezt a valutát aztán jogosan felhasználhattuk, engedéllyel, a külföldi utazásaink alkalmából, vagy elvásárolhattuk az úgynevezett Diplomata Áruházban...

Éppen emiatt nagyon sokat számított, hogy szerepelt -e a nevem a sorozat stáblistáján társrendezőként, hiszen ha nem, akkor nem kaphattam meg a valutamegváltási jogot sem.

Hát nem is kaptam meg. A második sorozat után egy árva centet sem válthattam meg, hiába reklamáltam. Felelős nem volt, ki követte el a VÉLETLEN adminisztrációs tévedést.

Többszöri reklamálásom hatására a műteremvezető helyesbítést kérő levelet írt a Mokép vezetőségének, - történt ez 1983-ban... Olyan nagyon nem ellenőrizte senki, hogy valóban történt-e helyesbítés. 2002-ben az akkor már KecskemétFilm engedélyével megjelent DVD-n továbbra is kollégám neve szerepelt társrendezőként. Ez -ha jól számolom - legalább19 év. Ezalatt hibás főcímmel, más neve alatt futott a Vízipók-Csodapók/2 sorozat.

A 2002-es DVD borítón azonban mégiscsak történt javítás a stáblistán. Igaz, nem az én nevemet tüntették fel - pedig nem volt ember a stúdióban, aki nem tudta volna, hogy én rendeztem, társrendezőként, a sorozatot, - változtattak viszont Hegedűs László hátteres kollegám nevén, (aki nem is dolgozott  a második sorozatban), mert időközben felvette a Hegedűs 2 László művésznevet...

Az, hogy húsz éven át nem változtattak egy hibás adaton, az már rekord. Az is, hogy manapság már jogi úton kell bizonyítanom, hogy társrendezője voltam a sorozatnak. A stúdió műteremvezetője - tanúként - azt állította, hogy csak animációs rendező voltam - ami tulajdonképpen egy fentről irányított bérmunkát jelent, nem alkotómunkát, mint amit én a valóságban végeztem. Szerencsére rossz szokásom megőrizni minden munkámmal kapcsolatos anyagot (ezért nem férünk már el a lakásunkban a dobozoktól), így maradhatott meg Pethő Zsolt, a sorozat zeneszerzője által adott tiszteletpéldány-kotta a főcímdalról, rajta a szerzők nevével, - sőt, műteremvezetőm saját kezűleg írt utasításai, javaslatai az irodalmi forgatókönyvek átdolgozásához. Erre ő valószínűleg már nem emlékezett.

Az animációs rendező pontról pontra, kockáról kockára csak azt valósíthatja meg, amit a rendezőtől kapott, semmi köze az irodalmi forgatókönyv javításához. Ő már a végleges forgatókönyvből dolgozik, a jelenetek minőségéért felel a gyártás során.

Természetesen a rendező (és a társrendező is, ) az adott forgatókönyv javítása érdekében saját ötleteivel vagy kifejezőbb megoldásokkal bővítheti az irodalmi forgatókönyvet, - mindezt az animációs rendező nem teheti.

Dr.Kertész György hozzájárulásával és egyetértésével mi bizony sokszor átgyúrtuk az eredeti irodalmi forgatókönyvet.

Ami igazán furcsává teszi ezt a "besorolást", hogy a Vízipók egészestés változatának elkészítése után készült a műteremben egy másik egészestés összeállítás is - alig két nap alatt. A maga módján ez is csúcs. No, megállj csak! címmel futott a mozik műsorán.

Az ismert szovjet rajzfilmeket kollegám saját elmondása szerint is csak sorba vágta - "főcímtelenítette" - mégis, azóta is a film rendezőjeként van feltüntetve...

Vízipók, aki nem próféta a saját hazájában...

Elnézést, kicsit előre ugrottam az időben. Egyelőre még ott tartunk, hogy sikeres lett a Vízipók sorozat első része, majd a második  és a harmadik is.  Megszerette a közönség, (jelzi ezt, hogy még ma is szinte állandóan fut valamelyik TV csatorna műsorán. ) Jól eladható reklámtermék lett, a stúdió szépen profitált belőle, a Vízipók sztár lett.

Csak a műteremben nem volt sztár. Senki nem próféta a saját hazájában?

Ezalatt az idő alatt, - bár a stúdió hosszú folyosójának falán egymást érte a rengeteg, kép, plakát, oklevél,  - a Vízipók sorozatról, a Vízipók figurákról egy kép sem volt kiállítva. Mintha nem is itt készült volna, mintha valami elhallgatni való, restellni való produkciót adtunk volna ki a kezünkből.

Pedig a mai napig is a kecskeméti műteremmel kapcsolatban a Vízipók és a Magyar népmesék sorozat jut minden cikkíró eszébe, mint a műterem legsikeresebb munkái.

A veszedelmes rövidnadrág

Kellemetlen emlékeim közé tartozik egy miniszteri látogatás. Illetékes elvtárs a városi tanácsnál tett látogatást, és befejező programként, ahogy szokás volt, a műtermet is meg kívánta tekinteni.

Ilyenkor itt pár filmet levetítettek a vendégeknek, és utána egy kis beszélgetésre invitálták őket a filmek alkotóival. (Plusz étel-ital az oldottabb hangulat érdekében).

Nos, így történt, hogy egy forró augusztusi napon telefonáltak a tanácstól, hogy sajnos elhúzódik a program, a miniszter elvtársnak csak egy filmre lesz ideje, Vízipókot szeretne látni, és találkozni a rendezőjével.

Mit tagadjam, ez jól esett.

Jöttek, műteremvezető fogadta vendég elvtársat, kísérte vetítésre (oda nem mehetett más), kísérte fel a könyvtárba (a beszélgetés helyszínére),.

Szólt a belső hangszóró, hívtak, mentem. Körülbelül fél méterre a könyvtárszoba ajtajától műteremvezető berántotta az orrom előtt az ajtót, ők belül, én kívül.

Úgy éreztem magam, mint akit fejbevertek. .. de úriember voltam, (vagy hülye), nem téptem fel az ajtót, nem nyomultam be, visszamentem a szobámba, leültem dolgozni.

Másnap megkaptam a magyarázatot: nem volt megfelelő az öltözékem - indokolta a műteremvezető.

Azóta sokat töprengtem rajta, milyen lelki sérülést okozhatott volna látványom a díszvendégnek. Olyan megrázó látvány lehet egy fehér póló fehér rövidnadrággal nyár közepén?

De ezen felesleges tépelődni, műteremvezető biztos érzékkel védte miniszter elvtársat  szélsőséges rövidnadrágom látványától, és hogy ne hiányozzak (mert gondolom, feltűnt, hogy nem vagyok jelen), gondoskodott helyettesekről, akik protokoll-képesek voltak az ő megítélése szerint.  Bár a Vízipókhoz egyiküknek sem, sőt egyiküknek még a stúdióhoz sem volt köze.

 

Egy újabb lenyúlás története.

 

Stúdión kívül is elég sokféle grafikai tevékenységet folytathattam egy idő után. De sajnos itt is akadt olyan, amelybe szándékom és engedélyem nélkül a stúdió (kivételesen a pesti és nem a kecskeméti) nyúlt bele. Akinek csak meséltem róla, azóta sem értik, és talán nem is hiszik... Így hát ami iratot megőriztem, azzal illusztrálom ezt a visszaemlékezést.

A történet:

Az akkor még működő Képzőművészeti Alap Kiadóból megkaptam a frissen nyomtatott puzzle-rajzaim több nyomdai ívét (ezek nagyméretű, A2-es kartonok voltak, nem volt könnyű szállítani őket gyűrődés nélkül).

A Kiadóból a budapesti Pannónia Filmstúdióba kellett mennem, ha jól emlékszem, valamelyik rajzfilmem hangfelvételén kellett részt vennem. Így ezeket az íveket a Pannóniában a merchedising üzletkötő irodájában raktam le, (jó kapcsolatban voltam velük több más munka kapcsán, főleg a Vízipókos anyagokat készítettük ...) hogy ne kelljen egész nap magammal hurcolni.

Munkám végén, mikor az ívekért visszamentem, legnagyobb megdöbbenésemre több ívet szétvágva találtam, több képet kivágtak belőle.

Az irodavezető arról tájékoztatott, hogy járt náluk egy üzletkötő, akinek nagyon megtetszettek a rajzok, és abból, amit elvitt, többet fel fognak használni valamilyen formában. Ez nekem nagyon jó lesz, mert majd sok pénzt kapok érte...

Felháborított, hogy a megkérdezésem nélkül tönkretették az íveket - már ez önmagában is kiverte nálam a biztosítékot.

Sokkal súlyosabb inkorrektség volt azonban az, amivel ők nem is törődtek: ezek a rajzok egy másik kiadónál megjelenő két, dobozos puzzle-játék grafikái voltak,  (Micimackó, Alice Csodaországban), és természetesen nem adhatom el másnak ugyanazokat a rajzokat... Mit gondolnak majd rólam a kiadónál...

Kértem, hogy azonnal juttassák vissza a rajzaimat és az engedélyem nélkül nem jelentethetnek meg semmit. Az irodavezető ezt tudomásul is vette.

(Kecskeméten is elmondtam ezt a műteremvezetőnek, a gyártásvezetőnek is - a válasz az volt,: mit pattogok én már megint... )

Aztán nagy csend. Hónapok múlva a szeptemberi tanévkezdésnél a papírbolt kirakatában mit látok: az iskoláscsomagok közt, órarend en az én -nem engedélyezett - rajzaimat. (Én ezt letiltattam, - nem engedélyeztem a megjelentetésüket - de ha már a tiltakozásom ellenére mégis eladták, akkor illenék értesíteni engem is a megjelenésről, illetve kifizetni a honoráriumot).

Kapcsolatba léptem a budapesti stúdió merchedising üzletág vezetőjével. A válasz: Persze, persze, ha legközelebb Pesten leszek, elintézzük.

Helyszín: Budpest, Pannónia Filmstúdió, iroda: -Jaj de jó, hogy itt vagyok, a vállalat ügyvédje szeretne beszélni velem ebben az ügyben.

Ez már rögtön gyanús lett.

Elmentem az ügyvédhez - beszélt velem...

Tájékoztatott arról, hogy a stúdióhoz csakugyan beérkezett már ettől a szövetkezettől a grafikáim ellenértéke. Legnagyobb sajnálatára azonban ezt a stúdiónak nem áll módjában nekem kifizetni, mert ilyen termék, hogy Micimackó és Alice Csodaországban a Pannóniánál nem készült, így ilyen címen nekem nem utalhatnak. (Más címen meg nem akartak, ezek szerint...)

Ennyi. További tiltakozásom eredménye mindössze egy kis vizsgálat lett, - a levelezés másolata megtekinthető a képgalériában...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Menjek vagy maradjak

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Az égig érő fa - kis sovany csiko beesett szemekkel - parazs=faszen a parazitak ellen?!

(Gallo Zoltan-Kalman, 2013.11.14 17:21)

SZia HaJó! :)
Azt szeretnem kerdezni hogy jo-e a keplet:
Az égig érő fa / kis sovany csiko beesett fekete szemekkel / parazs = faszeen a beel-parazitak ellen?! ...mert enis mar 18 eve ojan sovany vagyok es ha eszek faszenet a kajak melle, akkor 1x Dalias paripa lesz majd belollem?! Kerlek, hisdzen Te irtad a forgatokonyvet, tudnal segiteni hogy megtobb kiderulhessen?? ..szeretnek mar enis felallni a sarokbol 1x

Sajnálom

(Istvan, 2011.08.03 14:25)

Sajnálom, hogy sohasem találkoztunk (legföljebb elmentünk egymás mellett Matolcsy bácsi székházában), és tökéletesen átérzem minden mondatodat. Ez a kedvencem: "Egy csomó olyan adat, információ van forgalomban a magyar rajzfilm-szakmáról, a filmek stáblistáján, könyvekben, folyóiratokban, nyilatkozatokban, dvd-ken, videókon, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, jóllehet többnyire, akiket illet, tudnak róla." (A nevemet megtalálod a Dizsi könyvéből vett lapon, az Alföld Áruház általad bekeretezett listázása fölött néhány cikkel. Nem tudtam meg, most miben utazol. A Krudy Zsuzsa-féle iroda nevét javítsd ki "merchandising"-ra, több helyen, de a marketing is jó.)

Üdv.: http://www.imdb.com/name/nm0538278/

keresztszemes

(Judit, 2010.02.16 13:39)

Kedves József! Évek óta szeretnénk teljesíteni a Keresztszemes kézimunkaújság olvasóinak abbéli kérését, hogy a Vízipók mese figuráiból keresztszemes mintát tervezzünk és azt a magazin oldalain kihímezve, fotóval megjelentethessük. Sajnos az évek óta tartó jogviták miatt folyamatos elutasításban van részünk, noha számos termék azóta is megjelenik, ezek szerint "illegálisan" (pl. zoknik). Tudna abban segíteni, hogy van-e bármi lehetőség a fenti kérés teljesítésére?
Már számos mesefigura szerepelt magazinunkban ( http://direxmedia.hu/main.php?ujsag=keresztszemes&op=archivum ), így például a Kockásfülű nyúl, Kipp-Kopp, Boribon, Macskafogó, a külföldiek közül: Jégkorszak, Garfield, stb... Válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel:
Székelyhidi Judit judit.szekelyhidi@keresztszemesmagazin.hu
(U.I.: Sajnos sem itt, sem felesége honlapján nem találtam e-mail küldési lehetőséget, egyébként azzal éltem volna.)

Abc

(V ÍHenrietta, 2008.09.25 12:53)

Köszönjük a Vízipók ABC-t! Gyermekkorom egyik kedvenc meséje, ma is szívesen nézem, olvasom. Nagyon hasznosnak tartom. Tanító vagyok és egy pici gyermek édesanyja. Sokat forgatjuk, hihetetlen aranyos. Jó, mert rövidek a történetek, így a pici gyerek is türelmesen végig bírja hallgatni. A képek pedig csodálatosak. Kemény lapjai miatt pedig elnyűhetetlenek.
Sok sikert a további munkájukhoz!

06302700592

(benesóczky réka, 2008.04.12 13:48)

hát köszönöm szépen a képregényeket, filmeket, kicsinek az Ön rajzain is nőttem fel. Nagyon szerettem a vizípók-csodapók képregényt és mindhatom hogy meghatározóak lettek az élmények, mert a későbbiekben én is az alkotásban leltem örömöt. Köszönöm.